Kedves Terike és István!

Tegnap este nézegettem a Biharban készült fotókat, eszembe jutottak az ott töltött napok. Köszönöm azt a figyelmet, szeretetet, ahogyan gondoskodtatok rólunk. Nyitottságotoknak közvetlenségeteknek köszönhetően Nálatok a vendég azt érzi, hogy haza érkezett. Ilyen finom házias ételeket ma már nagyon kevés helyen lehet enni. Az kenyér, a kenyérlángos, a finom levesek, töltött káposzta, sorolhatnám mindet.
Kívánom a családnak, hogy az István által elmondott tervek váljanak valóra mind!
Mindenkinek ajánlom, hogy látogassanak el a panzióba, élvezzék a család vendégszeretetét!

István túravezetései és tanításai,
Terike finom puliszkája és töltött káposztája,
Réka aranyos késő esti templom-túrája,
Gergővel a villanyfényes focimeccs,
mind-mind életünk legszebb emlékei maradnak.

Köszönöm a Barangoló-csapat nevében,
Csele,
www.barangolo.com

Kedves Terike és István!
A honlapotok fantasztikusan jó,ez keltette fel érdeklődésünket és csábított Magyarremetére a Turul Panzióba. Nagyon professzionális ve ndéglátók és kedves,barátságos emberek vagytok.Jól éreztük magunkat,a táj gyönyörű,az ételek finomak.Hamarosan megyünk.Köszönünk mindent:Zsuzsa és Péter

Aki elolvassa, tanulságul,akinek szól, annak sok sok szeretettel.
Tisztelt István és családja !
Ez a pár sor mindenkinek szól, aki szeretne hallani önzetlen segítségről,nyugodtan említve életmentésnek.
2010.julius 22-én a családommal, összesen heten,ugy gondoltuk közösen,hogy megmásszuk a Lesi tó fölötti hegyet és a turista utvonalon átmegyünk a Meziádhoz, a cseppkőbarlanghoz.
Én sulyos diabeteszes vagyok, napi 6x.insulinosom magam, a feleségem csipőprotézises, a nagylányunk egy két évvel ezelőtti balesetben mint vétlen, a jobbszemére megvakult. Rajtam kivül még két férfi és négy lány.
"Korán" egy figyelmeztetést semmibevéve,6.óra helyett,10. órakor indultunk el a cseppkőbarlanghoz,mindenféle turista felszerelés és gyakorlat, tapasztalat nélkül.Kínszenvedések árán átjutottunk a több mint 1000 méter magas hegyen, és a cseppkőbarlangba kb.16.órakor érkeztünk meg.Itt kb. 30.perc eltöltése után ugy döntöttünk, hogy már nem indulunk vissza a turista jelzést követve a hegyen át,hanem a faluba vezető uton megpróbálunk tájékozódni, hol is vagyunk, hogyan is tudunk visszakerülni a Lesi Tóhoz.2-3 km. megtétele után egy ismeretlen házaspár gépkocsikkal levitt bennünket a Magyarremetén lakó Istvánékhoz, a TURUL Panzióba.Ott ismerkedtünk össze Fila Istvánnal és feleségével.Elmondtuk Istvánnak hogy szeretnénk visszajutni a Lesi tóhoz,de nem tudjuk hogy hogyan.Ő már is felajánlotta teljesen önzetlenül, hogy ismerve a hegyet, ne induljunk vissza, aludjunk a panziójában, pihenjük ki magunkat és reggel indulhatunk tovább.Csökönyösségünk azonban arra kényszeritette nagylelküségét, hogy mind a hetünket kocsival vigyen fel a HEGY lábához és megmutatva az irányt segitsen átjutni az általa ismert uton a hegy másik oldalára.
Utasításait, azonban már fent a hegyen elfelejtettük és rossz irányba indultunk el.Csapatunktól két gyerekünként szeretett fiatal levállt, előre ment, nem várt be bennünket és eltüntek a szemünk elől.Mi öten elindultunk egy vízmosáson botorkálva le e hegyről, az általunk helyesnek vélt irányba.Az utra hozott viz és élelem annál a két fiatalnál maradt, akik tőlünk leváltak és eltüntek.Mi élelem és viz nélkül maradtunk azon a hegyen ahol farkasok és medvék is megfordulnak.Éjjel 22.óráig bolyongtunk és botorkáltunk a bedőlt fákkal, bokrokkal sűrűn benőtt patakban, majd az éjszakát a szabadban, a patak partoldalán,fákban kapaszkodva töltöttük,tele félelemmel, kétségbe eséssel hogy mi lehet a két társunkkal,Gyurival és Andikával,Ők is eltévedtek-e, vagy nekik sikerült lejutni a hegyrő?A hűvös éjszaka után reggek 5.órakor megvirradt, majd fél hatkor a nap feljöttekor továbbindultunk a nagyon nagyon meredek partoldalon,követve a patakot.
Ujabb kinszenvedések árán sikerült lejutnunk a hegyről és egy uton lefelé elindulnunk. 3.órás kemény gyalogturát követően ismét volt térerő a nálam lévő telefonon és ekkor kaptam sms-t, hogy a két gyerek biztonságban leért a hegyről.Közben rájöttünk arra, hogy az az ut ahol jelenleg gyalogoltunk ugyan az, amelyiken István előző nap felvitt bennünket a hegy lábához.Tehát teljesen feleslegesen töltöttünk el egy éjszakát a hegyen, az erdőben a vadak között, elcsigázva,fáradtan éhen-szomjan.A cukorszintem a béka feneke alatt,minden izmunk,testrészünk sajgott fájt.
És ismét egy segitőkész,önzetlen ember segítségére számítva, telefonon felhivtam ISTVÁNT, aki fél óra mulva kocsival értünk jött.
Elmondta, hogy hajnali kettőig kerestek bennünket, már a hegyi mentést is elkezdte szervezni és a telefonomra fujta csak le a mentőakciót.
Ujabb rossz döntés és kérésünkre István ujból felvitt a hegyre, hogy a másik oldalán leereszkedve hazajussunk a Tóhoz.Ezek vagyunk mi!!!
A hegyen ujból rossz helyre jutottunk délután 4.órára.Ekkor már annyira rosszul voltam, hogy több alkalommal is elájultam az alacsony cukor miatt.A csipőprotézises feleségem egy tapodtat sem birt már menni,mindannyian erőnk végén voltunk.
Ujabb fordulat, telefon Istvánnak, hogy segítsen ismét, mert meghalunk.És István ujból, ismeretlenül is jött, rohant egy quaddal és egy turistavezetőt,élelmet, kockacukrot, vizet és reményt hozott magával.Megmentve bennünket a biztos pusztulástól.A részleteket nem irom le, mert borzasztóak voltak, számunkra azideig ismeretlen kínokkal.
Azonban még most sincs vége,mert a turistavezető által irányitott csapat ujból eltévedt a hegyen egy rossz térkép miatt és ismét azon az uton kötöttek ki, ahonnan előző nap elindultunk.Engem kérésemre István a quaddal levitt a hegyről a szálláshelyünkre,majd itt ért a hír bennünket, hogy a többiek megint eltévedtek.István intézkedett ujból, önzetlenül,hogy egy mikróbusz vigye a csapatot az utról a panziójához, ahol egyenek és pihenjenek végre.Ezután már játék volt a többi, mert kocsival megkerültem a hegyet, és elmentem a családomért a TURUL panzióba, ahol az éjszakát töltöttük és reggel indulhattunk haza,most már biztonságosan.
ISTVÁNNAK!!
Csak hálával és rendkívül nagy nagy köszönettel tartozom, tartozunk neked azért az önzetlen emberfeletti segítségért,a barátságodért, a vendéglátásért, azért, hogy az életünket/ és ugy gondolom hogy most nem mondtam nagyot/megmentetted.Köszönet.
Egy biztos,számunra felejthetetlen napok voltak, amire mií élünk emlékezni fogunk.
Tudom, hogy jövőre meg fogunk látogatni és eltöltünk nálatok legalább egy hetet, hogy ne csak a barlangot, hanem más hegyen kívüli látnivalót is megcsodálhassunk,élvezhessük azokat a házias ízeket és a családias vendégszeretetedet,amit tudsz nyujtani a hozzátok fordulóknak.
Kívánom hogy minél több vendégetek legyen és szerető szívedbe sok sok magyar testvérünk férjen el.
SZEBB JÖVŐT!!

Fájó szívvel nézem a gyönyörű képeket, és nagyon irígy vagyok Páromra és barátaira, akik most egy motoros túrán vannak és a Turul Panzióban szálltalk meg.
Én 2009 szeptemberében élvezhettem először a Fila család vendégszeretetét (akiknél nagyobb Magyarokkal még soha nem találkoztam). Quados túráink alkalmával leírhatatlanul gyönyörű helyeken jártunk és Isteni finom ételeket ettünk (+3kg) Bártan állíthatom, hogy életem legjobb nyaralása volt!!! Nagyon remélem, hogy jövőre én is ott lehetek!!